2012. november 1., csütörtök

Utazz velünk!

Ha úgy gondolod, hogy szeretnéd megismerni, sőt felfedezni Nepál és India, az eddigi utazásaink során általunk megismert és megszeretett részeit és nézőpontjait, akkor csatlakozz a következő csoportunkhoz!

- izgi és érdekes, a nagyközönség számára elérhetetlen helyek és Lámák (kolostorok és tanítások)
- spontán és tervezett részvétel különleges szakrális eseményeken
- kis csoportlétszám (max. 12 fő)
- ésszerű és közösen kialakított költségek
- rugalmas útvonaltervezés és egyéni programok
- az általunk szavatolt biztonság 
- a személyes tapasztalatainkon alapuló élmények
- barátságos, vidám és intelligens résztvevők
- őszinte és jó beszélgetések Ázsia szellemi és spirituális kincséről
- ismerkedés és közös ötletelés az utazás előtt

Vagyis, ha eddig kacérkodtál a gondolattal, hogy felfedezd Nepált és Indiát, vagy megtetted, de többre vágysz, akkor keresd Ancsát, és/vagy tájékozódj tovább itt!

telefonon:
20 343 0013

mail-ben:
levelancsanak@gmail.com

Skype-on:
feher.ancsa

2012. június 15., péntek

Itt a vége, fuss el véle!

Végezetül, találtunk még pár fotót a fényképezőgépben...

Ha van kérdésed hozzánk, akkor mostantól kereshetsz minket telefonon is.
+36 70 505 9267 (Attila)


Vasárnap délután



Stabil szélessáv
Lent az utcán
Csend, rend, fegyelem

A lányok mindenhol lányok
Hindu buli

Lomtalanítás? - nem
Délutáni ücsörgés

A korzó
Szerelvény érkezett
Buddha Air
A Kathmandu völgy
Annak térkép e táj...
A kicsi és a nagy
Fullmoon party
Cukkerek
Éljen az ifjú pár!
Az együttérzés









Majomnézet

A Swayambhu





























2012. június 11., hétfő

Ajánlás

Ajánljuk ezt a leírást elsősorban Áginak, a lányomnak, továbbá minden olyan hasonlóan bátor, vagy a kihívásokat vállaló embernek, aki felkerekedik és utánarohan a vágyainak. Még akkor is, ha azok egy másik országba vagy egy távoli földrészre húzzák, és elfeledtetik vele a megszokott komfortot és biztonságot.
Ők azok az utazók, akik nem csak nézik az úti filmeket, hanem a céljukért minden biztonságukat feladva, és minden nehézséget vállalva lépnek az útra.
Hogy meddig jutnak el?  - ez már igazán részletkérdés...

2012. május 20., vasárnap

Kathmandu útikalaúz stopposoknak.

Sokan kérdezitek, hogy mennyiből lehet itt kijönni.
A sok magyarázkodás helyett készítettem 3 reprezentatív csomagot.

- budget
- komfort
- delux


A szállás költségeket USD-ben értsétek, a többit forintosítottam. (de szép szó...)

Budget.   mindennel együtt: 40.000 Ft./hó/fő
Ha még nem voltál keleten, akkor ne ezzel kezdj, vagy próbáld ki egy hétig, hogy elmondhasd.
Itt a szállás tulajdonképpen ágy, vagy szobabérlet. 2-3 USD

A zöld és a piros
A gang



Az étkezés kizárólag az, amit a helyiek is fogyasztanak, és kizárólag ott, ahol ők. 120 Ft./étkezés.
Közlekedés a helyi buszokon, 30-40 Ft./alkalom.

Ha ezzel a "csomaggal" kalkulálsz, észre fogod venni, hogy minden amit szeretsz drága. Minden, ami olyan, vagy hasonló a hazaihoz, az Ázsiában luxus.
Ezzel a csomaggal nagyon olcsón ki tudod bekkelni az időt, de fontos hogy előre meghatározd a célod. Miért is jössz ide?
Mert ezt a büdzsét tartani kihívás, és ha cél nélkül csinálod, akkor céltalan kihívássá válik.
Sör, csoki, meleg víz? Felejtsd el...

Komfort.    öszesen: 150.000 Ft./hó/2 fő
Itt a szállás 10 USD. Egy szobáért, 2 főre.


Hotel vagy vendégház, a napos napok végén meleg vízzel (solar system), időnkénti ágynemű cserével, wifi-vel.
A designe-t ne keresd, és a higiéniához sincs sok érzékük, viszont barátságos a mosoly és lesz megoldás a problémáidra.
Az interneten, a népszerű booking oldalakon csak a kezdő pár napra foglalj, aztán ez alatt igyekezz megismerni a környéket és válts át egy neked jobban megfelelőre. Ez egy általános tanács. 5 perc ácsorgás a portán, többet mond, mint 50 visszajelzés a booking oldalon.
Ebben a csomagban már böngészheted az étlapot.
A steak-et felejtsd el (nem ér annyit), viszont 3-4 étel közül mindig válogathatsz. Az íz ugyanaz, de jó pár hónapig kibírod vele.
A taxi árakat és körülményeket, valamelyik előbbi bejegyzésben megtalálod.
A szálláson felüli, napi 3.000 Ft-ból pedig szépen kijön 2 ember, de a bornál még szívod a fogad.

Delux.
Ide azért nem írok semmit, mert Kathmandu egy főváros, és a többi fővárosokhoz hasonlóan az összes ötcsillagos megoldást megtalálhatod itt.
A "Yak and Yeti" nem egy Novotel, de ott is 100 dollár egy éjszaka, lealkudva 190-ről. Reggelivel....


Még egy kis okoskodás.
Azt észrevettem, hogy sokan belevágnak a spórolás hangulatba. Ez eddig oké, de előfordul ezzel egy másik jelenség, mégpedig az, hogy sokáig szétszámolgatják meg szétnyomorgatják magukat, aztán elpattan a húr, és olyan túlkapásokra szaladnak ("csak egy klassz vacsi, megérdemlem..."), ami akár egy hosszú távon komfortosabb megközelítést is lehetővé tett volna.
Vagyis hosszú távon azt az életszínvonalat fogod itt is "komfortos"-nak érezni, amit otthon megszoktál.
Ennek az ára itt, az otthoni harmada.

2012. április 29., vasárnap

"Elmegy a kugli egy este berúgni..."


A szer:




  Thongpa
Nekünk ízlett, de mivel az otthoni kivitelezés számtalan és túlzásba vitt egészségügyi szabályt hágna át, ezért ezzel sem fogtok otthon találkozni.




Az alapanyag, erjesztett  árpa, amit egy bambusz korsóban vágnak eléd. A korsó csurig töltve a masszával, amit az asztal közepén álló forró vizes termoszból tudsz "felönteni".
Aztán egy perforált szívószállal leiszod a forróvizet róla, aztán felöntöd és leiszod és így tovább.
Cirka 4-5 újratöltés, 1 óra alatt.
Hamar megérzed, de nem üt komolyat. Gyorsan jön és gyorsan is megy, mindezt 170 Ft-ért.
Ha esetleg sikerül még egy adagot bevállalnod, az már emberesen támolygós.


A hely:



Mindegyik egyforma, talán otthon a "kocsma" szó illik rá a legjobban, bár abban ritkán lakik bent a kocsmáros.








Ami érdekes volt, hogy egy 50-es hölgy előszeretettel jár ide kéregetni.
Ami ebben a legfurcsább, hogy nem visel nadrágot. Bugyit sem. Felül van ruha, de alul semmi.
Gondoltuk, érdemes lenne adni neki egy keveset, hátha akkor gyorsabban megszabadulunk tőle.
Arra nem számítottunk, hogy miközben távozik, a tőlünk kapott pénzt beletunkolja Ancsa italába, és utána még a fejére is kenegeti. Mármint Ancsáéra...

Az ivóban gyorsan oszlik a kulturális különbség, indul a barátkozás és a beszélgetés. A politika viszont sokszor tabu. Az elmúlt évek polgárháborújának bizony voltak civil áldozatai, ami felkavarja az érzelmeket. Ráadásul még a barátaink véleménye is megoszlik a helyzetről. Hogy ki a jó, és ki a rossz, az nem olyan egyszerű mint a Csillagok Háborúja -ban.
Marad a thongpa...

2012. április 12., csütörtök

Termékek és ebédek... - a Spark Children Home

A sztori:
Egy, a 60-as éveinek a végét taposó német férfi, aki mellesleg egy évnek legalább a felét tölti itt a nepáli házukban a feleségével, 2009 egy szép napján hazaállít 2 nepáli árvával, akik a nem rég véget ért polgárháborúban vesztették el a szüleiket.
Persze mindezt félve, mert a gyerekeik és unokáik mellé ez eddig nem terveztek újabbakat, és vajon akkor most mit fog szólni a felesége...


" Drágám! Látsz arra lehetőséget hogy segítsünk nekik? Hogy legyen hol élniük, és valakire számítaniuk? Tudom, hogy komoly felelősség, de kettőt képesek vagyunk befogadni?"
Mire a feleség:
"És hány gyerekről van szó összesen?"
Erre Willi:
15 -en vannak.
- Akkor hozd mind a 15-öt! -jött a válasz az asszonytól, és  kezdetét vette a máig tartó szélmalomharc.

Egy pár helyi barátjuk segítségével mára egy árvaházzá nőtte ki magát a kezdeményezés, ahol 17 gyermek él. Van hol aludniuk, iskolába járnak, enni kapnak és gyerekek lehetnek.
http://www.facebook.com/pages/Spark-Children-Home/219414931464474

Persze dolgoznak. Igen. Most éppen az udvart művelik, ahol zöldségeket fognak termelni, amit megesznek, a maradékot meg a piacon árulják.
Így, ezzel a szervezettséggel és tapasztalattal túl fogják élni a gyermekkorukat, és nem végzik az utcán.

Van költségvetés, meg számolgatás, és újabb és újabb ötletek a finanszírozásra, de enni minden nap kell. A gyerekek már csak ilyenek.
Kell az a fránya ebéd!

A helyzet:
Tehát itt vagyunk Nepálban, ami bár nekünk tetszik, de sem nem gazdag, sem nem irigylésre méltó. (az éves szabijukat is kevesen töltik itt Európából)
Viszont az itt élők szenzációs kézműiparral büszkélkedhetnek, és mivel szegény egy hely, mindezt jó áron képesek előállítani.
- egyedi és kézzel festett ruhák és gyermekruhák
- buddhista kegytárgyak, malák és szobrok
- kézzel készített ékszerek, valódi ásványokkal és kövekkel
- hangtálak
- kiváló hatású gyógynövényeket tartalmazó füstölők
- divatos lakásfelszerelési cikkek


Az ötlet, ami mára összeállt és mindenki örömére és javára működik:
Van egy pár, az előbb említett, garantáltan eredeti és egyedi termék itt, amit talán szeretnétek otthon.
Amit fontos tudnotok, hogy minden egyes ilyen darab megvásárlásával -legyen az akár a legcsekélyebb értékű is- egy, a Spark Children Home-ban élő árvát megvendégeltek egy kiadós ebédre!
http://www.facebook.com/NamasteNepaleseHandicrafts

Hát nem jó?
Ha tetszik, kérünk egy "Like"-ot.



Egy vízió:
Képzeljétek el, hogy milyen izgi és hasznos lenne, ha a világon minden szolgáltató és kereskedő, minden egyes eladott termékéből, valamilyen úton módon vendégül látna egy éhes gyereket, bárhol is legyen az a világban. Akár hirdetné is az ez irányú aktivitását, maga mellé állítva a hasonlóan gondolkodókat.

Egy pici, de mégis folyamatos összeggel biztosítaná az életben maradását annak, aki nem képes ezt magának megteremteni. Minden eladás, sőt pénzmozgás után egy jóllakott mosoly. 

Persze, hogy akkor majd a korrupció, meg a sumákolás, de mi van ha mégis megoldható, nagyobb bukkanók nélkül.
Gondoljátok tovább, megéri!



Végezetül pár kép, hogy ti is lássátok amit mi.

...és itt készülnek az álmaik.
Itt laknak, látod, ez az a ház...
Itt játszanak...




Az Otthon házirendje, a falon lóg.

Róluk van szó, akik elvesztek...
...de megtalálták őket!

2012. március 30., péntek

Közlekedj okosan!

Balra hajts és jobbra előzz.
Rendben, csak fordítva mint otthon. Mindez érthető és megszokható.
Ami ennél furcsább, az egy közösségi közlekedési játék, amit a közlekedésben résztvevők mindegyike -számunkra érthetetlen okokból, de- játszik.
A játék lényege és célja:
Előzd meg az előtted  haladót!
Minden időben, minden módon és minden körülményt kihasználva.
Valami komoly hátrány érheti a játékban részt nem vevőket, mert a célért még a saját, és minden körülöttük lévő testi épségét is kockáztatják.
Aztán ha sikerül leelőzni, a játék folytatódik, a következő előttük haladóval.
Végül elérnek oda ahova indultak, vagyis "ház"! -és folytatják azt a ráérő és nyugodt magatartást, amit az indulás előtt is műveltek. Hirtelen lesz idő mindenre, és már semmi sem sietős...

A lehetőségek:
Használhatod a helyi közlekedést, vagyis felugorhatsz egy "arra felé" tartó buszra olcsón.
Ne keresd a jegyed, a felszállásnál fizetsz az ajtót csapkodó "kalauz"-nak.

Használd a taxit! Meg fogod ismerni, mert a személyautók többsége, amit az úton látsz, az az.
Ha tudod a körülbelüli árakat, nem kell tartanod az alkudozástól.
Az én taktikám, hogy egyszerűen megmondom hogy mennyi a fuvardíj, és mivel tudom hogy az jó ár, van a sofőrnek 4-5 másodperce hogy döntést hozzon.
Legtöbbször bólint és mehetünk.
Néha azt mondja, hogy ez "lehetetlen", erre tovább állsz, majd utánad hajt és ahogy egy sorral feljebb.
Kevés esetben nem hajt utánad, hanem tovább teszi a semmit, de akkor jön a következő...

Mielőtt még a helyi taxisokon szeretnéd visszakeresni a repjegyed árát, tudd, hogy 1 liter benzin Nepálban 330 Ft-ba kerül, ami aránytalanul sok. Kerül ha van, mert gyakran 4-5 órát állnak sorban egy tankolásért.
A taxióra használatának az  igényét nyugodtan hagyd ki a játékból, egy fecske nem csinál nyarat ebben a nagy Ázsiában, még akkor sem ha te vagy az.

Tehát az árak világosban (igen, este drágább).
Thamel - Swayambhu Kimdol: 150 NPr.
Thamel - Boudha: 250 NPr.
Swayambhu Chaoni - New Road: 150 NPr.
Boudha - Swayambhu Kimdol: 400 NPr.

Ha azt mondanád, hogy nálad a pont, mert 40 NPr-val is ez alatt vagy, a véleményem, hogy ezek azok az árak, ahol a sofőr nem kezdi el nepáliul szidni anyut, és az is biztos, hogy nem fogok egy nepáli zsebben turkálni az utolsó 120 Ft-ért. Mert 40 rupi az cirka annyi.
Néha 1 óra taxizás után még meg is veregettem a sofőr vállát, mert egy gladiátornak láttam harc közben, aki egy kitaposott belű Marutival ment neki az aszfalthiányos és megoldhatatlanná dugult Kathmandu szörnyetegnek.
Ja, 1 közlekedési lámpa az biztos volt az egész városban, viszont ami meglepett, hogy baleset, mióta itt vagyunk még ennyi sem.




 "Akkor is leelőzöm a buszt, ha a motoros átesik a fején az árokban! Vár a droszt és a haverok. Hát lopom én a drága időm?" 









Jó kérdés, hogy hogyan lehet akkor mégis megoldani ezt a közlekedést, amit minden budapesti, a droszton a kocsiban színes tévét néző, mindenről mindent tudó, "ez a baj, az a baj" taxis még csak elképzelni sem tud.
A válasz:
Segíts másokon!
Közlekedj úgy, hogy ha beszorulnál a szembe forgalomba, akkor tudd, hogy centizés és bizonyítás helyett le fognak húzódni, mert te is ezt teszed. Mindenki ezt teszi, érzelmek nélkül és szinte gépiesen. Te is, és ezért neked is jár.
Túl kell élni, nincs idő és lehetőség a drámai és "véresen komoly" egó csatákra.

2012. március 17., szombat

Kell 4 hét együttlét!

Sherab Gyaltsen Rinpocse azt találta ki, hogy minden tibeti újévet egy közös gyakorlással indít.
Ezt meghirdette, és mára hagyományosan, február végétől március végéig egy két szintes templomot töltenek meg, az egész Himalájából ideutazó gyakorlók (6-700 fő), akik minden nap reggeltől estig együtt  meditálnak.
Én nem tudom hogy mi annak a magyarázata, hogy amint belépsz ebbe a térbe, azon nyomban elérzékenyülsz és repülni érzed a szíved, de mivel nem csak velem történt, hanem harcedzett barátaim is "berováztak" (a "bőgtek" csibész nyelven) hajlamos vagyok azt gondolni, hogy akkor ez most valóságos.
Innen kezdve egyre jobban szerettünk ide járni, egyre többször és több időt töltöttünk "beülve".
A vajas tea körbejárt, jól esett a csörögefánkra.
Hogy lehet, hogy mindenki kedves mindenkivel?
Hellyel és teával kínál, eléd teszi aminek a szükségét érzed és ha a pillantásotok összeragad, kényelmesnek érzed a mosolyát.





Ebédszünet, ezért csak hűlt helyek...


 Gondolkodtunk a hangulatexporton haza, de mivel nem találtunk megfelelő csomagolást, ha kíváncsi vagy erre, ide kell utaznod.


Amit keress, az a Mani Temple a Swayambhu környékén, minden év február utolsó hetétől.

2012. március 10., szombat

A Zsolt mega Feri.

Az ember csak felelőtlenül írogat, meg áradozik, aztán egyszer csak két barátunk bejelentkezik, hogy akkor már ezt ők is megnéznék, és már jönnek is.
Lebuktunk. Hogy a fenébe fogom én ezt innen  Pomázról kikavarni. Még a blogozkodás úgy ahogy, de ha odamennek...?  Illetve "ide"?


Egy "nyugati" arccal és kis szerencsével egészen a gépükig furakodtam a reptéren, visszafelé már nehezebb volt megmagyaráznom, hogy nem most jöttem.
Az első "Ázsia élmény"-t nagyon szeretem az arcon látni. Ezért már a taxiban úgy helyezkedtem, hogy mindkettőjüket figyelhessem. Ahogy rezdül a ránc, ahogy tágul a szem. Ez most szado, vagy mazo? Húsba vágó élmény, akár rossz, akár jó.



 Csendesen megjegyzem, a képen jól látszik, hogy Ferire még tudok némi fontoskodó benyomást tenni, de Zsolt már csak nevet mindezen...









 
Van 3 hetünk.
Persze, az elején kerülgetés, hogy nem akarnak zavarni, meg csináljunk csak mindent úgy, mintha itt sem lennének, aztán fejes a közös és felejthetetlen élményekbe.
Mindenhol mindent, mindig!

A 3 hét alatt 3 helyen laktunk. Egyszerűen csak azért mert úgy láttuk, hogy van még számunkra jobb is, és ki ne próbálná ki...

Már az elején szerettem volna egy "alulról indulást". Vagyis megmutatni, hogy mik a legfelkavaróbb helyek egy európai megszokásnak. Aztán ez valahogy kimaradt, viszont kiderült, hogy máshol is lehet gyomorfertőzést kapni, nem kell feltétlen elmennünk arra a helyre, ahol én nyúltam ki.
Néha azt éreztük, hogy 3 éve nyomjuk, néha meg azt hogy tegnap érkeztek. Ez is, a később "tudat hullámvasút"-nak determinált vegyes élmény csomag, amire -bár nem tudjuk hogy mikor és hogyan- de úgy tűnik hogy sokszor váltottunk jegyet.

Találkoztunk a "Zsuzsa csoport"-al.
Zsuzsa a barátunk, aki minden évben ide szervez egy nemzetközi érdeklődőkből (főleg buddhista) álló csoportot. Úgy 1 hónapos az útitervük, benne India és Nepál. Én is vele voltam itt először. Köszönet!

Lhosar.
Ez a tibeti új év.
Új évből idén nekünk ez már a második, mert volt egyszer már otthon egy otthoni. (még lesz egy 3. is, Bangkokban. A Szongkorn)
Bizonyos szempontból ez itt a szezon. Egyrészt már jó az idő -vagyis elég meleg van akár este is, ugyanakkor nincs kánikula- másrészt sokan jönnek össze a környékről (az egész Himalája), hogy együtt legyenek 1 hónapig.
Szóval áll a bál. Trombita helyett imamalom, petárdázás helyett meg mantrázás.
A templomok tele, de azért egy jó guide hasznos. Már csak azért is, hogy ne ébredj egy égető helyen, az elmúlt napi síva imádság után. 






 "Sok itt a hindu"
Szerintük Jézus is, és Buddha is az ő bulijuk.
Ez azért is jó, mert sok az alkalom az ünneplésre...








Ha valaki az iránt kíváncsiskodna, hogy mikor jöjjön ide, akkor a trekking szempontjait kihagyva ezt ajánlom:

Úgy február közepétől áprilisig.

Ja, és egy fontos dolog:
Ha van bárkid is Nepálban, és valamit vinnél neki, ráadásul minket kérdezel, az aminek mi és sok-sok itt élő barátunk nagyon örül, de nem biztos hogy nyíltan kéri is, az a
Gyulai kolbász

De a téli szalámi is jó....

2012. február 19., vasárnap

Tükröm tükröm, mondd meg nékem...

Persze hogy tudni akarom a jövőt!
Mindig, azonnal és félreérthetetlenül.
Mi sem egyszerűbb, keressünk fel egy jóst. Itt Nepálban persze az alábbi jelmezben érkezik az igazság.
Naná hogy Láma, és persze hogy a Swayambhu sztúpa lépcsőjénél. Ráadásul a Lonely Planet által ajánlott. Saját rajongói oldallal a FB-n és névjegykártyával. A barátságos mosoly csak ráadás.


Mikor másoktól kérdeztem hogy mennyi az annyi, azt mondták hogy "amennyit akarsz", de hallgatva a "nagyátlagra", nem sajnáltuk az 1500 Ft-nak megfelelő valutát.
Mivel az áhitat nem jellemző ránk, hamar feloldódtunk, és vártuk a csodát....
............................... (nem jött)

A következtetésem:
Mivel az elmúlt időszakban az összes vonatkoztatási pontunk elhalványodott, hajlamos voltam azt hinni, hogy itt a világvége. De minimum elhalunk. Persze ez ad okot némi pánikra, de a világ ezzel mit sem törődik, hanem megyeget tovább. Vagyis történik. Aztán az lesz, hogy valami lesz, és ennyi.
Ez, az utóbbi két mondat leírása egyszerű, de a megélése nem.
Hogy ne "fájjon"', persze tudni akarom. Hogy mikor, mi és hogyan lesz.
Ezért aztán irány a jós, meg a jósnő, meg az ilyen láma, meg az olyan. Sőt, mivel sikerült egy Mo-t (tibeti jóslási rendszer) is beszereznem, már én lettem a vadász és az áldozat is egyben.
"Akkor ezt most így és így, aztán meg úgy meg még úgyabb."
Szerencsére hamar elfáradtunk magunktól is, és hagytuk a jövőt jövőre.
Pema Láma (a képen) akkor tette be nálam az ajtót, amikor elkezdte győzködni Ancsát, hogy jobban jár egy nem magyar partnerrel, már csak anyagilag is.
És velem akkor meg kérem szépen mi lesz?!