2012. február 19., vasárnap

Tükröm tükröm, mondd meg nékem...

Persze hogy tudni akarom a jövőt!
Mindig, azonnal és félreérthetetlenül.
Mi sem egyszerűbb, keressünk fel egy jóst. Itt Nepálban persze az alábbi jelmezben érkezik az igazság.
Naná hogy Láma, és persze hogy a Swayambhu sztúpa lépcsőjénél. Ráadásul a Lonely Planet által ajánlott. Saját rajongói oldallal a FB-n és névjegykártyával. A barátságos mosoly csak ráadás.


Mikor másoktól kérdeztem hogy mennyi az annyi, azt mondták hogy "amennyit akarsz", de hallgatva a "nagyátlagra", nem sajnáltuk az 1500 Ft-nak megfelelő valutát.
Mivel az áhitat nem jellemző ránk, hamar feloldódtunk, és vártuk a csodát....
............................... (nem jött)

A következtetésem:
Mivel az elmúlt időszakban az összes vonatkoztatási pontunk elhalványodott, hajlamos voltam azt hinni, hogy itt a világvége. De minimum elhalunk. Persze ez ad okot némi pánikra, de a világ ezzel mit sem törődik, hanem megyeget tovább. Vagyis történik. Aztán az lesz, hogy valami lesz, és ennyi.
Ez, az utóbbi két mondat leírása egyszerű, de a megélése nem.
Hogy ne "fájjon"', persze tudni akarom. Hogy mikor, mi és hogyan lesz.
Ezért aztán irány a jós, meg a jósnő, meg az ilyen láma, meg az olyan. Sőt, mivel sikerült egy Mo-t (tibeti jóslási rendszer) is beszereznem, már én lettem a vadász és az áldozat is egyben.
"Akkor ezt most így és így, aztán meg úgy meg még úgyabb."
Szerencsére hamar elfáradtunk magunktól is, és hagytuk a jövőt jövőre.
Pema Láma (a képen) akkor tette be nálam az ajtót, amikor elkezdte győzködni Ancsát, hogy jobban jár egy nem magyar partnerrel, már csak anyagilag is.
És velem akkor meg kérem szépen mi lesz?!

2012. február 15., szerda

A tibeti orvos

Szóval.
Az egész úgy kezdődött, hogy miközben a tervezett indulásunk idejét latolgattuk, benéztem a klímanaptárt, aminek a következménye lett, hogy Ancsa veszettül megfázott.
Semmiség -mondhatnánk- de a csajoknál egy komoly felfázás bizony tud problémát okozni azon a tájon, ahol a csajok leginkább csajok.

Okozott is, és végül bekukkantottunk egy kathmandui kórház nőgyógyászatára.
Ha valaki szereti szidni a magyar egészségügyi ellátást, egy itteni kórházlátogatás után hamar felhagy vele.
Miután a nőgyógyász hölgy kezet mosott egy műanyag vödörben, el is kezdődhetett a mélyreható kivizsgálás, aztán ultrahang, sőt MRI, és kórisme.
Széttárt kéz, felhúzott váll, és félig magabiztos vélemény.
"- Mivel az eddigi összes vizsgálat sem zárta ki a rák lehetőségét, a legjobb lenne eltávolítani a petefészket..."
Bár Ancsa végig hajtogatta, hogy nincs komolyabb baj, bennem valahogy mégis összekeveredett a torok meg a szív. Az oké, hogy átrángatom a nőmet a Himaláján, meg hogy a vágyainkat -szoktam mondani- valósítsuk már meg, de hogy itt kéne hagynunk a testét??

Azért rendesen bevette az összes gyógyszert, és megígértük, hogy résen leszünk és azonnal jövünk ha valami változást tapasztalunk.

Aztán nekiláttunk alternatívákat keresni a műtéti beavatkozásra.
Hallottunk egy tibeti orvosról, aztán utánajártunk a stratégiának amit itt használnak, és végül megjelentünk a rendelésén.
Akire számítottam, az egy sámán formájú kuruzsló, akivel találkoztunk, egy sármos (sőt egyenesen jóképű), a 30-as éveiben járó fiatalember. Megnyerő modorral és kisugárzással, amit kiváló angol tudása tett teljessé.
A tézisük, hogy a betegségeket a testet alkotó 4 elem egyensúlyának a felborulása idézi elő.
A gyógymódjuk, a különlegesen gyengéd eljárással betakarított és kezelt gyógynövények hatásában rejlik, amihez egy egyedi, a problémára jellemző diéta (nem kevesebb, hanem válogatott ételek) tesz teljessé.

Ezután már nem mentünk vissza a "nyugati" gyógymóddal gyógyító kórházba, és -bár Ancsa mindig mondta hogy nem lesz baj- én is megnyugodtam.
Sőt, az információnk szerint hasonló problémával küszködő barátainknak, és az ő barátaiknak is juttatunk haza a gyógyszerből, ami kis, gyógynövényekből készített golyó, amit szétrágva kell lenyelni bizonyos időpontokban.
Ezekkel a bogyókkal sem fogtok otthon találkozni, mert egy-egy 2-3 hónapos kúrára való sem kerül többe, mint 5 ezer forint, és akkor meg mi lesz a jól megszokott itthoni, nem gyógynövényes bogyóinkkal, illetve a gyártóikkal.

Ehhez a bejegyzéshez sajna nem tudok képen feltenni, mert annyira tele volt a zsebünk a problémáinkkal, hogy nem fért bele a fotósgép, meg nem is nagyon volt kedvem a nagy parában ezzel bajlódni.

Ancsa meggyógyult.
Sem kés, sem klórszagú kórterem, sem baljós és aggódó tekintetű fehér köpenyek.
Ehelyett, a tudat és a test egyensúlyának a visszanyerése a természet erejével.

2012. február 4., szombat

Ti miért jönnétek? -Alekszej

Egy edzett arc, benne a hideg, mégis barátságos kék szempár. Első látásra is, inkább a barátja szeretnék lenni mint az ellensége. Aztán amikor barátok leszünk, kiderül hogy ez nem csupán azért értékes, hogy ne legyek az ellensége.

Alekszej Szibériából









Bár már régi buddhistának vallja magát (náluk ez nem ritka, közel Mongólia), az igazán időt igénylő gyakorlásba csak azután ugrott bele, miután a felesége hívta telefonon, hogy jöjjön haza, mert most válnak.
De vajon, az ilyen rossz tapasztalatok honnan jönnek? És egyáltalán bármilyen tapasztalat? Ki tehet róla? Oké, most a feleség. Persze a hősünk szempontjából. De a hölgy? És az igaza? És az igazság? Van olyan? De ha van, akkor miért változik? És ha teszem fel a hölgynek ez épp jó, akkor aki őt szereti (Alekszej) miért nem örül ennek a hírnek?

Na pont ilyen kérdések futkostak a fejében, és mikor megunta a fájdalmas ücsörgést otthon, elköltözött. Amikor pedig a szomorkás ücsörgést is megunta a testvérénél, felkerekedett.

Van a tibeti buddhista vonalban egy gyakorlatsor, ami sok időt, fáradtságot és kitartást igényel, mégis minden, a saját tanítványai felé felelősséget vállaló tanító javasolja. Ez, az úgynevezett "négy előkészítő gyakorlat", vagyis a Ngöndro.
http://sites.google.com/site/tizperces/%C3%A9rt%C3%A9kesemberitest29
Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy Alekszej romantikus alkat, de oly módon, ami még engem is inspirál.
Időközben hősünk már a repülőn ül, útban Bodh Gaya felé. Ez az a hely, ahol Buddha elérte a megvilágosodást, úgy 2500 éve.
A terve, hogy ott végez az első előkészítővel, aztán utazik ide Nepálba, befejezni a második részt, majd irány Rumtek, a XVI. Karmapa Tibetből történt emigrációjának a helye, aztán majd meglátja, de talán Európa.
Ide Nepálba, karácsonykor érkezett, és júniusban tovább is áll.

Esténként beszélgetünk. Hogy elvonulás, vagy intenzív meditáció? Ez csak nekünk kérdés, ő tojik minden sablonra. Nappal 8-9 órát gyakorol, de este gyakran beugrik ide a vendégházba. A sztorit ismerve, a feleségéről eddig még látványosan nem kérdezte senki. Eddig.
- Tudod, elment. Így akarta. -mondta.
Én közben pont azokba a kék szemekbe néztem, és tudtam, hogy most sem szereti kevésbé a volt feleségét. És ami a legérdekesebb, hogy egyáltalán nem is utálja.
Hmm, mégis lehet valami ezekben a gyakorlatokban...