2012. március 30., péntek

Közlekedj okosan!

Balra hajts és jobbra előzz.
Rendben, csak fordítva mint otthon. Mindez érthető és megszokható.
Ami ennél furcsább, az egy közösségi közlekedési játék, amit a közlekedésben résztvevők mindegyike -számunkra érthetetlen okokból, de- játszik.
A játék lényege és célja:
Előzd meg az előtted  haladót!
Minden időben, minden módon és minden körülményt kihasználva.
Valami komoly hátrány érheti a játékban részt nem vevőket, mert a célért még a saját, és minden körülöttük lévő testi épségét is kockáztatják.
Aztán ha sikerül leelőzni, a játék folytatódik, a következő előttük haladóval.
Végül elérnek oda ahova indultak, vagyis "ház"! -és folytatják azt a ráérő és nyugodt magatartást, amit az indulás előtt is műveltek. Hirtelen lesz idő mindenre, és már semmi sem sietős...

A lehetőségek:
Használhatod a helyi közlekedést, vagyis felugorhatsz egy "arra felé" tartó buszra olcsón.
Ne keresd a jegyed, a felszállásnál fizetsz az ajtót csapkodó "kalauz"-nak.

Használd a taxit! Meg fogod ismerni, mert a személyautók többsége, amit az úton látsz, az az.
Ha tudod a körülbelüli árakat, nem kell tartanod az alkudozástól.
Az én taktikám, hogy egyszerűen megmondom hogy mennyi a fuvardíj, és mivel tudom hogy az jó ár, van a sofőrnek 4-5 másodperce hogy döntést hozzon.
Legtöbbször bólint és mehetünk.
Néha azt mondja, hogy ez "lehetetlen", erre tovább állsz, majd utánad hajt és ahogy egy sorral feljebb.
Kevés esetben nem hajt utánad, hanem tovább teszi a semmit, de akkor jön a következő...

Mielőtt még a helyi taxisokon szeretnéd visszakeresni a repjegyed árát, tudd, hogy 1 liter benzin Nepálban 330 Ft-ba kerül, ami aránytalanul sok. Kerül ha van, mert gyakran 4-5 órát állnak sorban egy tankolásért.
A taxióra használatának az  igényét nyugodtan hagyd ki a játékból, egy fecske nem csinál nyarat ebben a nagy Ázsiában, még akkor sem ha te vagy az.

Tehát az árak világosban (igen, este drágább).
Thamel - Swayambhu Kimdol: 150 NPr.
Thamel - Boudha: 250 NPr.
Swayambhu Chaoni - New Road: 150 NPr.
Boudha - Swayambhu Kimdol: 400 NPr.

Ha azt mondanád, hogy nálad a pont, mert 40 NPr-val is ez alatt vagy, a véleményem, hogy ezek azok az árak, ahol a sofőr nem kezdi el nepáliul szidni anyut, és az is biztos, hogy nem fogok egy nepáli zsebben turkálni az utolsó 120 Ft-ért. Mert 40 rupi az cirka annyi.
Néha 1 óra taxizás után még meg is veregettem a sofőr vállát, mert egy gladiátornak láttam harc közben, aki egy kitaposott belű Marutival ment neki az aszfalthiányos és megoldhatatlanná dugult Kathmandu szörnyetegnek.
Ja, 1 közlekedési lámpa az biztos volt az egész városban, viszont ami meglepett, hogy baleset, mióta itt vagyunk még ennyi sem.




 "Akkor is leelőzöm a buszt, ha a motoros átesik a fején az árokban! Vár a droszt és a haverok. Hát lopom én a drága időm?" 









Jó kérdés, hogy hogyan lehet akkor mégis megoldani ezt a közlekedést, amit minden budapesti, a droszton a kocsiban színes tévét néző, mindenről mindent tudó, "ez a baj, az a baj" taxis még csak elképzelni sem tud.
A válasz:
Segíts másokon!
Közlekedj úgy, hogy ha beszorulnál a szembe forgalomba, akkor tudd, hogy centizés és bizonyítás helyett le fognak húzódni, mert te is ezt teszed. Mindenki ezt teszi, érzelmek nélkül és szinte gépiesen. Te is, és ezért neked is jár.
Túl kell élni, nincs idő és lehetőség a drámai és "véresen komoly" egó csatákra.

2012. március 17., szombat

Kell 4 hét együttlét!

Sherab Gyaltsen Rinpocse azt találta ki, hogy minden tibeti újévet egy közös gyakorlással indít.
Ezt meghirdette, és mára hagyományosan, február végétől március végéig egy két szintes templomot töltenek meg, az egész Himalájából ideutazó gyakorlók (6-700 fő), akik minden nap reggeltől estig együtt  meditálnak.
Én nem tudom hogy mi annak a magyarázata, hogy amint belépsz ebbe a térbe, azon nyomban elérzékenyülsz és repülni érzed a szíved, de mivel nem csak velem történt, hanem harcedzett barátaim is "berováztak" (a "bőgtek" csibész nyelven) hajlamos vagyok azt gondolni, hogy akkor ez most valóságos.
Innen kezdve egyre jobban szerettünk ide járni, egyre többször és több időt töltöttünk "beülve".
A vajas tea körbejárt, jól esett a csörögefánkra.
Hogy lehet, hogy mindenki kedves mindenkivel?
Hellyel és teával kínál, eléd teszi aminek a szükségét érzed és ha a pillantásotok összeragad, kényelmesnek érzed a mosolyát.





Ebédszünet, ezért csak hűlt helyek...


 Gondolkodtunk a hangulatexporton haza, de mivel nem találtunk megfelelő csomagolást, ha kíváncsi vagy erre, ide kell utaznod.


Amit keress, az a Mani Temple a Swayambhu környékén, minden év február utolsó hetétől.

2012. március 10., szombat

A Zsolt mega Feri.

Az ember csak felelőtlenül írogat, meg áradozik, aztán egyszer csak két barátunk bejelentkezik, hogy akkor már ezt ők is megnéznék, és már jönnek is.
Lebuktunk. Hogy a fenébe fogom én ezt innen  Pomázról kikavarni. Még a blogozkodás úgy ahogy, de ha odamennek...?  Illetve "ide"?


Egy "nyugati" arccal és kis szerencsével egészen a gépükig furakodtam a reptéren, visszafelé már nehezebb volt megmagyaráznom, hogy nem most jöttem.
Az első "Ázsia élmény"-t nagyon szeretem az arcon látni. Ezért már a taxiban úgy helyezkedtem, hogy mindkettőjüket figyelhessem. Ahogy rezdül a ránc, ahogy tágul a szem. Ez most szado, vagy mazo? Húsba vágó élmény, akár rossz, akár jó.



 Csendesen megjegyzem, a képen jól látszik, hogy Ferire még tudok némi fontoskodó benyomást tenni, de Zsolt már csak nevet mindezen...









 
Van 3 hetünk.
Persze, az elején kerülgetés, hogy nem akarnak zavarni, meg csináljunk csak mindent úgy, mintha itt sem lennének, aztán fejes a közös és felejthetetlen élményekbe.
Mindenhol mindent, mindig!

A 3 hét alatt 3 helyen laktunk. Egyszerűen csak azért mert úgy láttuk, hogy van még számunkra jobb is, és ki ne próbálná ki...

Már az elején szerettem volna egy "alulról indulást". Vagyis megmutatni, hogy mik a legfelkavaróbb helyek egy európai megszokásnak. Aztán ez valahogy kimaradt, viszont kiderült, hogy máshol is lehet gyomorfertőzést kapni, nem kell feltétlen elmennünk arra a helyre, ahol én nyúltam ki.
Néha azt éreztük, hogy 3 éve nyomjuk, néha meg azt hogy tegnap érkeztek. Ez is, a később "tudat hullámvasút"-nak determinált vegyes élmény csomag, amire -bár nem tudjuk hogy mikor és hogyan- de úgy tűnik hogy sokszor váltottunk jegyet.

Találkoztunk a "Zsuzsa csoport"-al.
Zsuzsa a barátunk, aki minden évben ide szervez egy nemzetközi érdeklődőkből (főleg buddhista) álló csoportot. Úgy 1 hónapos az útitervük, benne India és Nepál. Én is vele voltam itt először. Köszönet!

Lhosar.
Ez a tibeti új év.
Új évből idén nekünk ez már a második, mert volt egyszer már otthon egy otthoni. (még lesz egy 3. is, Bangkokban. A Szongkorn)
Bizonyos szempontból ez itt a szezon. Egyrészt már jó az idő -vagyis elég meleg van akár este is, ugyanakkor nincs kánikula- másrészt sokan jönnek össze a környékről (az egész Himalája), hogy együtt legyenek 1 hónapig.
Szóval áll a bál. Trombita helyett imamalom, petárdázás helyett meg mantrázás.
A templomok tele, de azért egy jó guide hasznos. Már csak azért is, hogy ne ébredj egy égető helyen, az elmúlt napi síva imádság után. 






 "Sok itt a hindu"
Szerintük Jézus is, és Buddha is az ő bulijuk.
Ez azért is jó, mert sok az alkalom az ünneplésre...








Ha valaki az iránt kíváncsiskodna, hogy mikor jöjjön ide, akkor a trekking szempontjait kihagyva ezt ajánlom:

Úgy február közepétől áprilisig.

Ja, és egy fontos dolog:
Ha van bárkid is Nepálban, és valamit vinnél neki, ráadásul minket kérdezel, az aminek mi és sok-sok itt élő barátunk nagyon örül, de nem biztos hogy nyíltan kéri is, az a
Gyulai kolbász

De a téli szalámi is jó....